Peter Hollins könyve az önismereti és önfejlesztő irodalom egyik újabb és izgalmas darabjaként arra szeretné rávezetni olvasóit, hogy komolyabb sikereket csak az önkontroll révén érhetnek el; kellő akaraterő nélkül nem garantált a siker. Ez a gondolat elég triviálisan hangzik, ám ha alaposabban belegondolunk, és figyelmesen körbetekintünk saját és tágabb környezetünkben, az elcsigázott, kiégett és sikertelen emberek népes hadát pillanthatjuk meg. Mindez nem azért van, mert képzetlenek lennének, nem, a szerző azt állítja, hogy mindez azon áll vagy bukik, hogy sikerült vagy sikerül-e kialakítanunk azon jó szokásainkat, amelyek felvérteznek a lustaság vagy a csüggedtség ellen. Az önuralom alatt több dolgot is érthetünk egyszerre: meg tudom állni, hogy ne egyek meg még egy csokis süteményt, mivel tudom, hogy nem javallott, vagy engedek a kísértésnek, és addig eszek belőle, amíg el nem fogy.