Vasas Tamás második verseskönyve csupán egy költeményt foglal magában; e lírai monológban a gyermekkor mellett a felnőtt élet legtöbb nehézsége megelevenedik, de az általános, egzisztencialista szint mellett a jelenre is érzékenyen reflektál. Szerelmek, párkapcsolatok jelennek meg a folyamatosan hömpölygő sorok tengerén, melyek az erotikum és érzelmek széles skáláját ölelik fel; a munka, érvényesülés, emberi kapcsolatok, családi viszonyok is rendre megjelennek egy-egy utalás szintjén, de ami a legfontosabb, és egyben az egész hosszúvers ars poeticájának is meg lehetne tenni, az az ismétlés kiemelése, az ismétlés poétikája és az ismétlés motívuma, mivel az ismétlést több szinten is mozgósítja a szöveg.