Oliver Burkeman, a The Guardian napilap újságírója megosztja aggályait olvasóival a túlfeszített életet illetően. A szerző arra keresi a választ, hogy amikor a társadalomban az általános jólét fokozatosan emelkedik, amikor az embereknek végre lehetőségük lenne, hogy magukkal, szeretteikkel és a szabadidő kellemes eltöltésével foglalkozzanak, miért dolgoznak mégis sokkal többet, miért hajszolják bele magukat újabb tervekbe és projektekbe, miközben mindenki arról panaszkodik, mennyire nem ér rá semmire, milyen kevés ideje van a munkára, magára és úgy összességében az életre. Burkeman a kapitalista termelést, az önkizsákmányoló életmódot teszi meg felelősnek ezért, mivel e mentális alapállás szerint mindig van valaki, akivel versenyezni kell, mindig lesz egy újabb elérendő cél, egy újabb kihívás, aminek meg kell felelni, így nem csoda, ha úgy érezzük, a 24 óra már semmire sem elég.