A fák után Peter Wohlleben az állatok titkos életét is feltárja olvasói előtt: annak ellenére, hogy az egyre népszerűbb író, aki erdészként dolgozik, állítását nem tudja egyelőre tudományos tényekkel alátámasztani, mégis, ha olvassuk sorait, és összevetjük saját tapasztalatainkkal, minden tekintetben igazat kell adnunk a szerzőnek. Wohlleben ugyanis azt állítja, hogy az állatoknak is összetett érzelmi élete van, nem csupán a gének által kódolt parancsokat követik. Ehhez saját tapasztalatait mutatja be olvasóinak, melyeket az erdőket járva szerzett évtizedek alatt. A könyvben olvashatunk gondoskodó mókusmamákról, akik egyenként cipelik kölykeiket a biztonságosnak hitt új odúba, vagy félénk őzekről és vaddisznókról, melyek azért nem mutatkoznak nap közben, mert emlékeznek az emberre, a vadászra, aki nappal ölte meg társaikat.