Tolsztoj írói pályájának derekán, 1873-tól 1877-ig írta a nagyszabású regényt. A címszereplő a világirodalom legvonzóbb nőalakjai közül való, szenvedélyének, szerelmének, tragédiájának érvénye egyetemes; az emberi érzelemvilág bonyolultságáról rajzolt tolsztoji kép mélységélessége - akárcsak a Háború és béke monumentalitása - páratlan. Annát sok alakos társadalmi tablóban mutatja be az író: Moszkvába bátyja házasságának válságát jön elsimítani - bálok, udvarlások, kérők és hozományvadászok körében tűnik fel a szép, szürke szemű hivatalnokfeleség. Vronszkijt, a gárdatisztet első látásra megragadja az asszony. Hirtelen támadt kapcsolatuk mindkét embert zuhanásszerűen sodorja a szerelmi szenvedélybe: Annát az idős férj, gyerek, társadalmi tisztesség, szeretőjét viszont a karrier, a hírnév csak ideig-óráig tarthatja vissza. A hősnőt a gyermekágyi láz, a fiatal katonatisztet a megkísérelt öngyilkosság ragadja majdnem el. Külföldre utaznak, vállalják a megvetést, a kihívó lázadást. Az olaszországi út után a megszokás, a köznapi elhidegülés jelei mutatkoznak Vronszkijon - Anna azonban erre az érzelemre tette fel életét, úgy érzi, mindent feláldozott; büntetésül, bosszúból és az elkeseredés kiúttalanságában öngyilkos lesz. A fő cselekmény szenvedélyes, zaklatott eseményeinek láncolatába ékelődik a másik pár, Levin és Kitty jegyességének, házasságának epizódsora. Ezzel ad Tolsztoj a regénynek erkölcsi, filozófiai távlatot: Levin életfelfogása, a falusi-paraszti életmódhoz, a magasrendű elkötelezettséghez és költői életérzéshez kapcsolódó elmélkedései, töprengései magának az írónak a gondolatai. A tolsztoji filozófia érvényét vesztheti, s ennek megfelelőek a Levinben megtestesített életfelfogás elhalványodhat: Anna tragikus jelleme, sorsának zaklató íve - az ábrázolás nagyszerűsége folytán - maradandó. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"