Egy magyar nő, aki India legnagyobb festőművésze lett - olvasható az alcímben a 20. századi képzőművészet egyik extrém egyéniségéről, Amrita Sher-Gilről szóló könyv borítóján, akit Keserü Katalin művészettörténész tanulmánya révén (200502174, 200804104, 201320085) már ismerhet az érdekességekre fogékony magyar olvasóközönség. A kivételes tehetségű, botrányos életű festőnő Budapesten, a Szilágyi Dezső téren született 1913-ban. Apja Umrao Singh Sher-Gil, pandzsábi arisztokrata polihisztor volt, anyja a magyar zsidó zongoraművésznő, Gottesmann Marie-Antoinette, nagybátyja pedig Baktay Ervin, a híres orientalista. Amrita élettörténetét ezúttal az Indiában élő spanyol író-filmes, Alfredo De Braganza kíséri végig. A művészi hajlamú kislány tehetsége már a Dunaharasztiban töltött gyermekévek során megmutatkozott, ám az erősödő antiszemitizmus miatt a család elhagyta Magyarországot. Párizs karrierje felívelésének színhelye lett, ahol a lány nyíltan vállalta kalandjait férfiakkal és nőkkel egyaránt. Ekkor már ellenállhatatlanul vonzotta a Kelet, és alkotói-magánéleti-szexuális útkeresése a függetlenségi mozgalmaktól forrongó Indiában folytatódott. Sikeres és excentrikus művészként állandó vendége volt a társasági eseményeknek, viszonyt folytatott Dzsaváharlál Nehruval, a független India első kormányfőjével, és többször is találkozott Mahátma Gandhival, aki nagy hatást gyakorolt világképére. Szülei tiltakozása ellenére férjhez ment nincstelen magyar unokatestvéréhez, Egan Viktor orvoshoz. Magánéletének nehézségei ellenére Amrita Sher-Gil művészként pályája csúcsán járt, amikor huszonnyolc évesen életét vesztette. "Ennek az egzotikus és enigmatikus nőnek az életén keresztül megérthetik Indiát" írja ajánlójában Khuswant Singh, ismert indiai újságíró, parlamenti képviselő. A nem túl terjedelmes fekete-fehér képmelléklettel záródó kötet művészeti gyűjtemények darabja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"