A hazai vadászat és lósport múltját és 1850-es évekbeli jelenét bemutató, nagyalakú, színes képekkel gazdagon illusztrált kötet első ránézésre is felkelti az olvasó figyelmét a nagyszerű vadászjeleneteket ábrázoló színes képekkel vagy az alföldi táj alakjait megelevenítő zsánerképekkel. Hozzá a könyvet olyan nevek jegyzik, mint gróf Andrássy Manó, báró Wenckheim Béla, báró Podmaniczky Frigyes, báró Orczy Béla, gróf Sándor Móric, Szálbek György, vagy gróf Festetics Béla, a képeket pedig Markó Károly, Lotz Károly, Molnár József és Sterio Károly. Miként Keszeli Ferenc utószavában hangsúlyozza, a kopózás történetét és újjáéledését, az agarászatot, a lovassportot, a farkasvadászatot, a halászatot vagy a vaddisznóvadászatot az előkelő urak személyes élményekben gazdag, elegáns stílusában bemutató kötet jóval túllép könyvészeti értékén. A ma már egészben megmaradt példányokban alig fellelhető kiadvány 1857-ben, a Bach-korszakban a lőfegyvertől is eltiltott magyar arisztokrácia, egyszersmind a nemzet létét volt hivatott bizonyítani. Egyszóval ékesszóló propaganda kívánt lenni a hazai elit életrevalóságáról és arról, hogy képes az európai arisztokráciával felvenni a versenyt életformában és kultúrában egyaránt. A kiadó ígéri, hogy - a mostani kiadást, mely az első megjelenésének 150. évfordulója alkalmából lát napvilágot, az eredeti példányok sorsától megkímélendő - az illusztrációkat külön nyomatként is közreadja. A Keszeli Ferenc szavaival „a legszebb magyar könyvek egyikét” érdemes minden nagyobb általános gyűjtőkörű könyvtárba beszerezni.