Iosephus Flavius zsidó író a háború (i. sz. 66-73.) idején a fellázadt zsidó csapatok egyik hadvezére volt, majd megadta magát a rómaiaknak. Miután Vespasianus szabadon bocsátotta, Rómában telepedett le. Ettől kezdve irodalmi tevékenységet folytatott. Legfontosabb művei: A zsidó háború, az Önéletrajz és A zsidók története (202120135). Az első mű hét könyvre oszlik. A háborút megelőző időszakban Rómát véres hatalmi vetélkedések rázkódtatták meg. A zsidók többsége elérkezettnek látta az időt, hogy visszaszerezze függetlenségét. Szerencsétlenségükre a népet súlyos pártviszályok osztották meg. Királyai, főpapjai, pártvezérei egyéni hatalomra törekedtek.