A Munkácsy-díjas művészettörténész, író, Wehner Tibor 2001-ben adta közre A hazugság és a hiány emlékművei (Budapest, Új Művészet) címmel az 1986 és 1999 között, majd csaknem két évtizeddel később, 2019-ben Cizellőr (Budapest, Kalota/Napkút) címmel a 2000 és 2016 között írt, a magyar szobrászatról szóló, illetve annak „jelenségvilágát” tárgyaló válogatott dolgozatainak gyűjteményét. A szerző szándékai szerint most ezekhez a korábbi áttekintésekhez csatlakozik a jelen, újabb négy-öt esztendő magyar szobrászati krónikáját tartalmazó kötet. Mint a korábbi összefoglalókban, most is alkotóterületeket, műcsoportokat, egyes periódusokat analizáló átfogó tanulmányok, életművek szerepelnek benne elsősorban, de általuk körvonalazódnak egy-egy időszak törekvései is.