A vad norvég tóvidékre, sűrű, szinte végtelen kiterjedésű erdőkbe visz ez a mély testvéri szeretetről szóló családregény. A kamasz Filip szüleivel és nagyapjával egy régi házban él, a szomszédban pedig nagyapja testvére lakik. A két idős ember már hosszú évtizedek óta nem beszél egymással. Amikor a fiú elkezdi hallgatni haldokló nagyapja történeteit, szokatlan gyerekkor tárul fel előtte, és sejteni kezdi, honnan ered a tragikus testvérviszály. Az első világháborút megelőző nyugtalan években a testvéreket apjuk, a „Császár” nyaranta a vadonba küldi, hogy testileg-lelkileg megedződjenek, és „képesek legyenek gondoskodni magukról”. A testvérek utazókkal, rönkúsztatókkal és szénégetőkkel osztoznak a hatalmas tájon, devalójában magukat tekintik az erdők és tavak igazi urainak. Idejüket horgászással, gyűjtögetéssel és vadászattal töltik. Az éjszakák hidegek, éhség gyötri őket, de mindez csak még szorosabbra fonja szövetségüket. Egy nap azonban végzetes szerencsétlenség történik, amely sötét árnyékot vet egész életükre. "Arnstein és Truls az Abbortjern partján kuporognak. Végre két serpenyőre elegendő csapósügért fogtak. A fiúk annyira éhesek, hogy elnagyolják a tisztítást, és többször is megszúrják magukat az uszonyokkal és a halak hátán felmeredő taréjjal. Nem könnyű sügért pucolni. A hal szinte teljes egészében éles és hegyes tüskékből áll, és nagyon tud fájni, amikor az ember ujjába fúródnak. Arnsteinnek van ugyan elképzelése egy olyan metódusról, amellyel a teljes bőrt le lehet nyúzni a fejjel, a farokkal és a belsőségekkel együtt, ám a módszer alapos kidolgozása összeegyeztethetetlen az öccse gyomrából feltörő panaszos üvöltés csillapításával."