Az ún. szuperintelligencia esetén egy sajátos intelligenciaformáról, egyfajta atipikus szellemi működésről van szó: olyan emberekről, akik a meglévő kognitív erőforrásokat máshogyan, más minőségben használják, mint a többiek. A szuperintelligens emberek egyszerre rendelkeznek nagyon magas fokú intellektuális képességgel, kimagasló IQ-val, hatalmas felfogó- és elemzőképességgel, ugyanakkor gyakran érzékenyek, indulatosak, érzelmileg fogékonyak. Épp ezért általában már gyerekkorukban komoly iskolai problémákkal küzdenek, vannak közöttük viselkedés- és beilleszkedészavarosak, és még ha ezeket időben fel is ismerik, mindez természetesen felnőttkorukra is hatást gyakorol. A szerző ebben a művében ahhoz ad tanácsokat, hogyan érdemes felnőttként - szülőként és nevelőként - viszonyulni az ilyen gyermekekhez