Az európai ember gondolkodását az újkor óta az individualizmus jellemzi, amely azonban paradox módon olyan világot teremtett, amelyben az egyéniséget a politikai és gazdasági intézmények elnyomják, a tömegtársadalom apró részévé teszik, alárendelik a kollektivizmusnak és a konformizmusnak. Az egyéni kibontakozás perspektívájának esélye helyett az egyén szellemi sivatagba kerül, és ettől a szorongás válik a meghatározó életérzésévé. A szerző célja, hogy filozófiatörténeti fejtegetésével hozzásegítse a gondolkodó embert, hogy fölmérje saját helyzetét, és olyan életet válasszon magának, amit a leginkább sajátjának érez. Ehhez mindenekelőtt a történelmet alakító erőket kell pontosan megismernie, ezek birtokában hozhat érdemi döntést a maga sorsáról. Bodor Mária Anna az első kötetben Wilhelm Dilthey és Friedrich Schleiermacher munkásságán keresztül mutatta be és értelmezte a szellem történetiségét, a humán tudományokban kialakuló új helyzetét a 19. század során.