A 2013-as Német Könyvdíj nyertese volt a magyar származású írónő, Terézia Mora kötete, amely előző regényének, Az egyetlen ember a kontinensen-nek (202125327) önálló történetként is olvasható folytatása. A műben korábbi protagonistája, Darius Kopp tér vissza: a hétköznapiságában is rafinált Kopp korábban egy berlini székhelyű amerikai IT-cég tanácsadója volt, aki egy leépítés után az utcára került, s onnantól kezdve magyar felesége, Flora tartotta el. A mostani könyvben – amely öt évvel később játszódik – Kopp helyzete még kétségbeejtőbb: miután Flora is munkanélküli lett, idegileg összeomlott, bevette magát a Berlin környéki erdőbe, ahol hamarosan felakasztotta magát. A férfi, hogy megértse felesége motivációját, belenéz a nő hátrahagyott laptopjába, ahol megtalálja magyar nyelven vezetett naplóját. A lefordított szöveg tükrében egy szinte ismeretlen asszony képét pillantja meg: egy hosszú idő óta súlyos depresszióval küzdő, rideg, álmok és vágyak nélküli, őt gátlástalanul sorozatban megcsaló, gyógyszerfüggő nő portréja rajzolódik ki előtte. Kopp összeomlik Flora feljegyzéseit olvasva, ám végül egy barátja biztatására úgy dönt, hogy Magyarországra látogat, hátha ott megérti azt, hogy miért történt a feleségével mindez. A történetet azonban nem csak Darius szemszögéből ismerhetjük meg: az írónő az oldalakat vízszintes vonallal választotta ketté, az alsó sávban Flora naplójegyzeteinek, gondolatainak adva helyet, így téve teljessé, s a lehető legigazabbá a Kopp házaspárról kirajzolódó képet. A kortárs német irodalom élvonalába sorolható kötet minden általános gyűjtőkörű könyvtár számára ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"