Temesi Ferenc jelen könyvében sem hazudtolja meg önmagát: a mindig különc és saját hangját kereső író ebben a művében végre boldogan léphet olvasói elé, boldogan, mivel nem kell már az emberi faj minden nyűgét és baját elviselnie, önfeledt boldogságában kutyaként szaladgál az olvasók lábai között a szöveg. A szív böjtje a maga játékos módján enged bepillantást egy kutya személyiségébe, de éppen itt az ironikus csavar: miközben egy boldog és harmonikus, magát viszonylag egyszerű lényként jellemző elbeszélő-állat jelenik meg előttünk, ez a kutya otthonosan mozog a kínai kultúrában, a keleti bölcseletben, bolondját járatva így az olvasókkal.