A Nyelvtudományi értekezések 168. számában a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában Horváth Péter igen izgalmas monográfiáját olvashatjuk, melyben a kutató a szereplőkonstruálás mintázatait vizsgálja történelmi tárgyú narratívákban. A tudományos értekezés alaptézise, hogy a nem fiktív narratívákban megjelenő szereplőket metonimikusan vagy metaforikuson konstruálhatja meg az elbeszélő, és ha metonimikusan konstruálja meg, az sem véletlenül történik, hanem a különböző metonímiai eljárásoknak és szinteknek megfelelően az így megalkotott narratív szereplő a diskurzuson belül mind a miko-, mezo- és makroszintű struktúrákat figyelembe véve eltérő szereppel bírhat, ez nagyban befolyásolja, hogy a befogadóban milyen kognitív séma alakul ki az olvasás során.