A magyarországi református egyháztörténeti irodalom egy korai és becses darabja Kiss Kálmán eredetileg 1878-ban kiadott, tekintélyes méretű - majd ezer oldalra rúgó - műve, amely a Szatmári egyházmegye történetét dolgozza fel a reformáció kezdeteitől a 19. század derekáig, az eredeti forrásokra támaszkodva. Munkája alaposságát jelzi már az is, hogy a reformáció szatmári megjelenését taglaló bevezetője rögtön egy hetvenoldalas forrásismertetővel veszi kezdetét, amely kimerítő részletességgel írja le a szerző által rendezett egyházi levéltár anyagát. A két fő részből felépülő kötet először a szatmári református egyház általános történetét adja az 1545-ös erdődi zsinattól egészen Kiss Áron szatmári püspök - a szerző édesapja - egyházkormányzóságáig. Az első részt az egyházmegye vezetőinek és fő tisztviselőinek életrajzi lexikona zárja. Ezután következik az egyházmegye egyes gyülekezeteinek története, nyolcvan eklézsia betűrendbe szerkesztett krónikája, amelyek sorából természetese n kiemelkedik a szatmárnémeti közösségekkel és a református gimnáziummal foglalkozó, önmagában kisebb könyvet kitevő részek. A rendkívül adatgazdag és alapos, a korábbi művek tévedéseit is kiigazító, ezúttal reprint formában megjelenő mű ma is forrásértékű kiadvány. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"