Urbán Gyula a hazai színházi világ ismert alakja, a bábjáték mestere, aki költőként is jelentős alkotó; e könyvében hosszú élete, mintegy nyolc évtized élettapasztalatai jelennek meg lírai formákban, mindig személyes hangú versek alakjában. Tömény gondolatok, komprimált érzelmek tűnnek elő sűrű szövegezésű verseiből, de mindig oly módon, hogy versvilága a szakralitás felé nyitott marad. Közelről szemléli az élet dolgait, érzékeli a világ romlottságát, zaklatottságát, de sosem marad meg a felszín leírásánál, rendre a lélek mélyére tekint, morális, pszichológiai szempontokat vet föl, és számos alkalommal irodalmi példákat hoz föl nagyon is köznapi jelenségekről szólva.