Sólyom Márk monográfiájában birodalmak évszázados küzdelmét mutatja be: az egyik a római, mely a Mediterráneum szuperhatalmává lépett elő a Kr. e. 2. századtól kezdve, ahogy a punok hatalmát végleg megtörte. Keleten viszont egy olyan új ellenség tűnt fel, ami nem csak földrajzilag volt távol, idegensége a kultúra és a vallás különbségéből is adódott, mivel amíg a hellenizált világ uralkodói nagyjából egy közös kódot, kulturális egységet alkottak, addig a zoroasztriánus kelet, a párthusok, majd a szászánidák egy ettől merőben eltérő világot képviseltek. Az ókortörténész szerző ezt a küzdelmet ismerteti alaposan, mely a klasszikus történeti időkben veszi kezdetét, Crassus és Pompeius csap össze először a keleti nehéz lovasokkal, s innentől kezdve váltakozó sikerrel és intenzitással folynak a küzdelmek, melyet a Kelet-Római, későbbi Bizánci birodalom és annak uralkodói is megörököltek.