Egy pocsolya a felnőtteknek fel sem tűnik, esetleg bosszankodva kikerülik, mégis egy gyermek esetében a világra való rácsodálkozás és a játék örök ígéretének metaforája, valamint reprezentánsa válhat belőle egy pillanat alatt. A pocsolyába csak egy gyermek képes belelátni a mosolygós arcot, számukra a világ csodával és játékkal átszőtt, felfedezésre váró, titkokkal telezsúfolt terem. Bent a négy fal között vagy kint a szabadban, az élénk fantáziával megáldott gyerekek egy percig sem unatkozhatnak. A mesevilágban játékos mondókákon keresztül tűnnek fel a tündérek, „Tündérruha / tündér-áron: / Tündérhonban, / a vásáron (Tündér-mondókák), akik között ott van a Zajtündér is: „Ki csörömpöl? Zajtündér, / örök hangzavarban él”.