A pannonhalmi alapító oklevél egy kiváltságlevél, melyet I. Domonkos érsek, mint alkancellár (vicecancellarius) készített 1001-ben vagy 1002-ben. Legkorábbi fennmaradt példánya a 13. század elején készült (1209-1212 között). Szent István oklevélbe foglalta a Pannonhalmi Bencés Főapátság részére adott somogyi tizedeket, az apátnak és az apátságnak Monte Cassino bencés monostorával azonos kiváltságait, valamint a templom felszentelésekor a monostorhoz tartozó falvakat és a pozsonyi vám harmadrészét. Ám még a tizenkilencedik század második felében is neves magyar történészek gondolták úgy, hogy az oklevél hamis, mivel nem merték elhinni, a forráskritikának hitelt adni, hogy egy ennyire régi oklevél szövege megmaradhatott Magyarországon.