Két gyerek áll a buszmegállóban: Bill Vasziljevics MacKonov, az első nemzetközi űrflotta felderítője és Fehér Szarvas Fia. Elered az eső, s Fehér Szarvas Fia - "civilben" kislány - esernyője védelmében a rettenthetetlen űrhajós és az indián varázsló versenyre kelnek egymással. Soha ki nem próbált, el nem játszott játékok, különböző felfedezések elbeszélésével ejtik ámulatba egymást, míg a varázslat hirtelen szertefoszlik; a nagy fáradsággal képzeletben létrehozott, földig érő esernyő-űrhajóról kiderül, hogy túlságosan is hasonlít az emberek által sátornak nevezett valamihez. Nagyon elkeserítő ez a felismerés. Az űrhajós búskomorságában még az esernyő fedezékét is elhagyja, morcosan jár fel és alá; Fehér Szarvas Fia minden tudását összeszedi a nagy hős vigasztalására. Kimondatlanul is egymást okolják csalódásuk miatt, már-már megszűnni látszik a bontakozó barátság. A feszültséget végül is MacKonov oldja fel; látszólag komoran (valójában azonban örül, hogy jót tehet) visszahozza a bonyodalmakat okozó esernyőt, melyet veszekedéseik közepette az őket - busz helyett - felvevő teherautón felejtettek. Janikovszky Éva jó érzékkel mutatja be a kiskamaszok érzelemvilágát, Réber László ötletes rajzai szervesen kapcsolódnak a történethez.