A kötet anyaga 1981-ben bölcsészdoktori értekezésnek készült, majd kiegészítések és átdolgozás után 1988-ban jelent meg nyomtatásban a Nyelvtudományi Értekezések 126. részeként. A szerző abban jelölte meg célját, hogy a tájneveket – a nagyobb tájegységek, régiók neveit – mint sajátos szókészletcsoportot többoldalúan elemezze, egyben olyan adattárat hozzon létre, amelynek a nyelvészeten (névtan, nyelvtörténet, nyelvjárástan) túlmutató (földrajzi, néprajzi, népismereti) jelentősége is van. Hiszen például a Csallóköz, Érmellék vagy Tiszántúl név számos érdekes kérdést vet föl, egyben alkalmat ad e tulajdonnévcsoport szerkezeti jellemzőit és típusjegyeit meghatározni. A szerző a Bevezetésben megjelöli vizsgálódása céljait, gyűjtőmunkája határait, tisztázza a használatos fogalmakat, és számba veszi a téma eddig megjelent szakirodalmát.