A Kilencek elnevezésű költői csoport tagjaként a ’60-as években indult lírikus belépett a nagyapák táborába, mint maga írja: „Világra jöttem, nagyapa lett belőlem“. Bár milliószám élnek nagyapák, ez a státusz számára egyszeri és megismételhetetlen élmény, olyan nagy, hogy „babanapló“ vezetésébe kezdett. Győri László természetesen költői, írói rutinnal osztja meg olvasóival a gondolatait, aggodalmait, örömeit, éspedig olyan fölidéző erővel, hogy az olvasó vele együtt élheti át a nagyszülői lét minden mozzanatát. A lírájából ismert képalkotással beszél idős koráról, arról, hogy betegséggel küszködve, a kórházi ágyról figyelte menye növekvő hasát.