A lélektani regény elbeszélője, a negyvenet maga mögött hagyó férfi számot vet az életével. Van felesége, két gyermeke, háza, autója, két munkahelye, írt regényt és fordított műveket, mégsem képes elégedett lenni. Úgy érzi, ő csupán egy arctalan kiszolgáló személyzet. Nincsenek kalandok, élmények, nincsenek igazi barátok, meghitt kapcsolatok, nincsenek álmok és szenvedélyek. Ha a feleségére gondol, csak a hibáit látja; nem is érti, egykor hogyan szerethette ezt a nőt. Az életút felén rádöbben, hogy unja a munkáját, a feleségét, ketten együtt unják a gyerekeiket, mert a gyerekek eltorzították azt a régi fiatalos, eleven világot, amelynek minden perce élvezet volt.