A Lengyel Könyvintézet támogatásával a holokauszt hetvenedik évfordulójára lát napvilágot magyarul a holokausztirodalom egyik csúcsteljesítménye, Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér című műve. Negyedszázaddal a háború után, 1971-ben papírra vetett, önéletrajzi ihletésű munkája az egyik legmegrázóbb tanúságtétel a vészkorszakról: érzékletes panorámakép a varsói gettó lakóinak életéről 1940-től, a gettó felállításától egészen az 1942-es "Reinhardt-akcióig", amelynek során a gettót kiürítették és lakóit a treblinkai haláltáborba vitték. A rendkívül megható történet egy tíz év körüli zsidó fiú, Dawid Fremde szemszögéből kerül bemutatásra. Az ártatlan gyermeki szem mutatja be a számtalan szenvedést, az állandó megaláztatást, az emberi gonoszságot és azt a hatalmas erőt, amelynek segítségével próbálta Dawid megőrizni azt, ami megmaradt emberségéből. Bemutatja a fal mögötti világot, ahol érvénytelenné váltak a korábbi szabályok, mindennapossá vált az éhhalál, és gyilkos játszmák folytak a túlélésért. Rövid emlékek formájában azonban a "gettó előtti" időszak is megelevenedik. A regény vége felé a kisfiút - csakúgy, mint egykoron a szerzőt - szülei, testvérével együtt még időben kicsempészik a gettó területéről, és elrejtik őket, ám szüleik kijárnak dolgozni, így a kapcsolatot is tudják tartani, egészen addig, míg szüleit a többi zsidóval egyetemben ki nem vezénylik az Umschlagplatzra, majd a pályaudvarra. Azt a fájdalmas önmarcangolást is leírja a mű, hogy csak identitásának feladásával, zsidósága megtagadásával sikerült megmentenie életét, miközben szerettei meghaltak, így egész későbbi életét tévedésnek érezte. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"