A címszereplő kiskamasz leány édesapja, Joseph Rosta 1937-ben vándorolt ki Magyarországról, s egy észak-franciaországi bányászfaluban, Tréparsville-ben telepedett le családjával. Lánya, az értelmes kis Jeanette francia állami iskolába jár, bár nem nagy kedvvel; osztálytársai sem túlzottan kedvelik, "vörös Rostá"-nak csúfolják. A kommunista Joseph Rostának is hiányzik a hazája. Tüdőbeteg felesége halála után úgy dönt, visszatér Magyarországra. A kislányra ismét nehéz hónapok várnak. Apja Pécsen talál munkát, és a makrancos gyerek neveltetése a Budapesten élő Vilma nagynénire hárul. Új iskola, új osztálytársak várják a vadócot, aki hosszú ideig éppoly idegennek érzi magát a magyar gyerekek között, mint azelőtt a francia iskolában. Kedves, segítőkész osztálytársnői azonban hamarosan eloszlatják aggodalmait. Új nevet is adnak neki, és Annuska egyre lelkesebben ismerkedik az új élettel, megtalálja helyét az osztályközösségben, remek utánzókészségével sokszor megnevetteti társait; az osztály egyik kedvencévé válik. Úttörőavatáson szép versmondásával nagy sikert arat, s az év végi visegrádi hajókiránduláson egy bátor tettével végleg elnyeri társai megbecsülését. A történet végére a gyanakvó, morcos Jeanette vidám és felszabadult Annuskává válik. Az 1953-ban írt regény - kiskamasz lányok számára olvasmányos, kedves történet.