Kétféle módon is jelentős vállalkozásba fogott a neves izlandi író-filológus, Bergsveinn Birgisson, amikor eldöntötte, hogy megírja a "fekete viking" néven ismert izlandi honfoglaló atya, Geirmundur Heljarskinn történetét. A munka egyrészt azért számít bizonyos értelemben véve mérföldkőnek, mert Geirmundurról - mindmáig nem tisztázott okok miatt - nem íródott saga, nincs olyan hősköltemény, amely megénekelné élettörténetét, alakját, dicső tetteit, így ez az első irodalmi mű, aminek ő a központi szereplője. Másrészt a szerző Geirmundur egyenes ági leszármazottja, a harmincadik generáció képviselője Izlandon, s így írása egyben családja eredettörténete is. Az, hogy a könyv mégsem teljes egészében fikció, köszönhető a fennmaradt egyéb információknak: a Geirmundurt említő, rá vonatkozó forrásoknak, a hozzá kapcsolható helyneveknek, és azoknak a szájhagyomány útján ezer éven át fennmaradt mondáknak, történeteknek, amelyekben megőrződött karizmatikus karaktere. Amit tényszerűen lehet tudni Geirmundurról az az, hogy Rogalandon, a királyi udvarban született egy "bjarmlandi" nő és egy norvég királyi sarj fiaként, s hogy ránézésre "csúf volt és fekete"; hogy hamarosan a legtehetősebb izlandi volt, több tanyával és rabszolgákkal; hogy éveket töltött Írországban, ahonnan még inkább megerősödve tért vissza; hogy vagyonát és tekintélyét nem rablással, hanem kemény munkával, sikeres kereskedőként szerezte; és hogy kiterjedt családot, prosperáló birtokot hagyott maga után. Birgisson ezek köré kanyarított magával ragadó regényt, nemcsak megrajzolva legendás ősapja magával ragadóan élethű portréját, megírva félig valóság, félig fantázia alkotta krónikáját, de arra is, hogy történelmi adatokra, irodalmi forrásokra támaszkodva elénk fesse a korabeli Észak-Európa hiteles körképét, nem utolsósorban pedig megrajzolja innen kiindulva saját családfája ívét - egészen a jelenkorig. A kötetet utószó, irodalom- és helynévjegyzék, jegyzetek zárják. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"