Spanyolország védőszentjének, Teresa de Cepeda y Ahumada - akit Nagy Szent Terézként ismer a világ és tart számon a katolikus egyháztörténelem - főműve, A belső várkastély. A könyvben a tizenhatodik században élt rendalapító, a karmeliták reformátora az Istennel való misztikus egyesülés hét fokozatát írja le: önismeret, állhatatosság, lemondás, szeretet, egyesülés imája, földi tisztítótűz, isten temploma. Legfőbb mondanivalója, hogy ne testünkkel azonosítsuk magunkat, hanem azzal, aki a lelkünk mélyén lakik. A legbelső lakásban folynak a legbizalmasabb beszélgetések Isten és a lélek között. A belső várkastélyt gömbként elképzelve, annak magjában van az uralkodói lakás, melyet a külső lakások héjként vesznek körbe. A lélek nagysága felülmúlja mindazt, amit el tudunk képzelni. Valamennyi részét besugározza a Nap, mely a közepén lakozik. A lelki várkastély belsejébe csak egy kapu vezet s ez az imádság és az elmélkedés. A várkastély lakói az érzékek, lelki tehetségek. A halálos bűn állapotában a sok fekete mocsok megakadályozza a látást, tájékozódást és előrejutást. Bármi jót teszünk is, az végeredményben nem tőlünk származik, hanem abból a forrásból fakad, amelybe lelkünk fája van ültetve. A belső lelki élet mesterének tartott szerző nagyszabású művében a keresztény misztika egyedülálló összefoglalását adja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"