Egyszerre lapozgatható a disznóvágásról szóló gasztronómia- és kultúrtörténeti írásként (sőt, talán még szociográfiaként is), valamint speciális szakácskönyvként a Pálinkás Norbert által jegyzett kötet, amely a témát a maga teljességében igyekszik feldolgozni - akárcsak a hozzáértők a disznót. Mert a disznóölés során bizony a jószág szó szerint szőröstül-bőröstül hasznosul, különféle finomságok valóságos garmadájával ajándékozva meg halála után minket, embereket. A kötet vezérszálul a disznóvágás műveletét és a leölt disznó feldolgozásának a "forgatókönyvét" használja, ennek részletes ismertetése mellett - ám korántsem mellesleg - sorolja azokat a fogásokat, amelyeket hagyományosan készítenek a friss húsból, egyebekből. Így olvashatunk elsőként magáról a szúrásról (és a sült vérről, véromlettről), majd a belsőségek, a fej, a háj, a lapocka, a láb és csülök, a borda, a dagadó, a tarja, a comb, a csontok feldolgozásáról, a kolbász- és hurkatöltésről, a tepertő és zsír kisütéséről, illetve a füstölésről. A személyes hangvételű sztorikkal, anekdotákkal kísért, praktikumból és szórakozásból egyaránt forgatható, színes fotókkal illusztrált kötet széles körben ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"