"Börésit..." - vagyis "Kezdetben vala az Ige"; a Szentírás első sora mindent elárul a zsidók és a szavak viszonyáról: a szó - legyen kimondott vagy írott - gyakorlatilag azonos a zsidó identitással, annak folytonosságával (már lassan hatezer éve): a generációról generációra továbbadott szó - hitről, hagyományról, mindenféle értelemben vett tudásról - a zsidó szellem továbbélésének záloga. A szó és annak minden formája - legyen szó tanulásról és tanításról, magányos vagy közös olvasásról, eszmecseréről, sőt, akár vitáról is - a zsidó létforma, egyéni és közösségi tudat: a szavak, könyvek, tekercsek tengerében válik eggyé a vallás, a tudás és (ami talán egy más népnél sincs így) a szűk és bő értelemben vett család, amelynek vérkeringésén keresztül jut tovább és tovább minden új nemzedékhez az írásos és szóbeli tan. Erről a gyönyörűségesen összetett és a zsidó géniusz megértéséhez elengedhetetlenül fontos jelenséget járja körül a közismert izraeli író és irodalomtörténész Ámosz Oz, és történész lánya, Fania Oz-Salzberger. Mivel a témakör és a forrásanyag szinte kimeríthetetlenül gazdag, nem vállalkoztak a lehetetlenre, vagyis annak teljes körű tényszerű feltárására, inkább azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy érzékeltetik annak identitás-, gondolkodás-, hitvilág- és kultúraformáló erejét négy magával ragadó esszé (Folytonosság; Hangjukat hallató nők; Idő és időtlenség; Mindenkinek van neve...) keretei között. A szerzői utószóval, forrásjegyzékkel és névmutatóval záruló kötet minden, a téma iránt érdeklődő művelt olvasónak ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"