Az önéletrajzi ihletésű kötet szerzője, amint az ajánlásból kiderül, elhunyt, szeretett férjének kívánt emléket állítani írásával. Az asszony 1978-tól kezdődően, akkor egy szövetkezetben dolgozott könyvelőként, meséli el, miként ismerkedett meg élete párjával, majd hogyan teltek szeretetben, megértésben az elkövetkező évek, amíg egy tragédia, 2017 februárjában, véget nem vetett az idilli képnek. A szövetkezetben dolgozott egy István nevű férfi, aki vegyészmérnökként számos remek újításával hívta fel magára a figyelmet. Sokáig környékezte Évát, ám mivel felesége volt, az asszony nem „hódolt be” a szép szavaknak. 1987-ben azonban a „főzőcske” (ahogyan ezt a szerző írja) tovább folytatódott, és végül egy táncos összejövetel, majd egy hosszú séta meghozta az eredményt, a két felnőtt ember egymásra talált. Nemsokára meghalt István felesége, így azután élettársként éltek tovább, sokat utaztak, a kor divatos üdülőhelyeit (Velence, Bibione) együtt fedezték fel. Az asszony előző házasságából való gyerekekkel is nagyon jó viszonyt ápolt a férfi. Felesége egy napon azt vette észre, hogy az addig hibátlanul vezető férje egyre többször megy „vakvágányra”, és már szinte életveszélyes az anyósülésen ülni, ha István a sofőr. Nemsokára kiderült, hogy agydaganata van Istvánnak, mi több a rákbetegség elhatalmasodott a szervezetében, így aztán sztómazacskót is kell hordania. Keserves időszak következett mindkettőjük számára, míg bekövetkezett az elkerülhetetlen halál. A szerző megtette, amit vállalt, emléket állított szeretett férjének kötetében, amely magánhasználatra való. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"