Gaël Faye második regénye, amely egyben a szerző első magyarul megjelent kötete tágabban véve a ruandai népirtást mutatja be egy francia-ruandai fiatal fiú, később férfivá érett főszereplő gondolatain, emlékein és kutatásain keresztül. A szerző Renaudot-díjjal elismert regénye olyan kérdéseket tárgyal, mint az identitás, a veszteség, a hontalanság, valamint a hallgatásból adódó felelősség. A regény elején a 11 éves Milant ismerhetjük meg, aki 1994-ben francia apjával és ruandai anyjával együtt nézi a tv előtt ülve a ruandai népirtás borzalmas jeleneteit. A fiú nem tudja, mit gondoljon pontosan, származását anyja notórius hallgatása miatt sosem tematizálták, mindig úgy gondolt magukra, mint egy átlagos középosztálybeli francia családra. Minden megváltozik, amikor egy ismeretlen, vele egykorú fiatal fiú, Claude tűnik fel az életükben. A fiú Ruandából érkezett egy hatalmas sebbel a fején. Szülei azt állítja, hogy édesanyja unokaöccse, így Milan unokatestvére. A kezdeti idegenkedés után valódi szövetség és összetartás alakul ki a fiúk között, de az idilli hetek hamar véget érnek, Claude amilyen hirtelen érkezett, olyan váratlanul tűnt el Milan életéből. A fiúval csak évek múltán találkozik ismét. De az együtt töltött hónapok nem múlnak el nyomtalanul, s Milan már nem hagyja annyiban a származását övező titkokat.