Illusztrálta: Androvics Blanka * Minden úgy kezdődött, hogy született egy kisfiú. Majd egy kisleány. Én meg, egyik napról a másikra, nagyapa lettem. Megijedtem. Kerestem tanfolyamokat, ahol nagyapaságot tanítanak, de nem találtam. Magamra maradtam gondjaim, örömeim, kételyeim, aggodalmaim, kalandjaim átélésével – velük. Születésükkor egy-egy kisharang csendült meg bennem. Zazónál mélyebben, Zizinél magasabban. Azóta is csilingel, megállás nélkül cseng-bong bennem ez a két kicsi harang. S mert költő lennék, versekben igyekeztem megörökíteni a közös élményeinket. Nagyapának lenni különös állapot, vagy nem is állapot – inkább örömhalmaz. Ennek a könyvnek lehetne más címe is. Mondjuk: nagyapázások. De ez nem lenne helyes, mindenki úgy gondolná, én vagyok a főszereplő. Pedig dehogy! Csak szemlélője, segítője, aggódója és örömködője vagyok két kicsi legdrágább életnek. Nem szokásom ilyeneket mondani, de most leírom: Istennek hála! Zalán Tibor