„Minden úgy kezdődött, hogy született egy kisfiú. Majd egy kislány. Én meg egyik napról a másikra nagyapa lettem” – írja a gyermekverskötet keletkezéséről a József Attila-díjas költő. Úgy érezte, hogy unokái születésekor egy-egy kis harang csendült meg a lelkében, amelyeknek hangja Zazónál mélyebben, Zizinél magasan szólt. És bár a kötet versei gyermekeknek és gyermekekről szólnak, valójában legalább ennyire a költőről, a nagyapáról; nem véletlenül jegyzi meg, e könyv címe lehetett volna akár „Nagyapázások” is. A kisfiú, akit Árpád Zalán néven anyakönyveztek, a Zazó becenevet kapta, az egy évvel később született kislány Zizi lett.