Vannak ajtók, amelyeket sosem szabadna kinyitni. Layla különleges lány – nemcsak a külseje, hanem a tanzániai gyökerei miatt is. Munkaügyben Zanzibár szigetére utazik, a helyre, amelyről az innen származó nagymamája sosem beszélt. Itt egy múzeumi látogatás során megismerkedik két magyar lánnyal, a véletlen találkozás pedig egy közös nyomozás kezdete lesz. Lassan felsejlik egy rég elhallgatott történet forradalomról, árulásról, titkos szerelemről és menekülésről. Layla kénytelen mindent megkérdőjelezni, amit ez idáig a családjáról tudott, és közben ráébred: a múlt megértése nélkül a jelenben sem lelhet önmagára. A trilógia zárókötete egy időn és kontinenseken átívelő történet, megrendítő és sodró erejű utazás az identitás, a kötődés és a megbocsátás vizein, és annak bizonyossága, hogy a múlt csak akkor él tovább, ha van, aki elmeséli – és van, aki meghallgatja.