„Szentatyám, ön bizonyára tud a minden emberi és isteni törvényt sértő erőszakról, amelynek a… zsidók ki vannak téve… Egy magas erkölcsi tekintély közbelépésére van szükség, és nem tudok másra gondolni, mint önre, aki minden teremtést atyai szeretettel és testvéri keresztény jósággal szeret, bármilyen hithez tartozzék is, és ön az, aki segíteni tud a nyomorult szenvedőkön…” – egy részlet a sok kérelem, könyörgő levél közül, melyeket a Szentszékhez címeztek a második világháború poklából. Az idézett mentési kísérlet Johan Ickx, a Vatikáni Államtitkárság államközi kapcsolatok szekciója történeti levéltárának igazgatója könyvében, az Egy hétköznapi ember és egy nyolcéves kislány rövid története című fejezetben található. A „hétköznapi ember” (ahogy szerette magát megnevezni) Mario Finzi, a zsidó emigránsokat segítő küldöttség (Delasem) elnevezésű szervezet bolognai részlegének alkalmazottja volt. A levélíró 1942 augusztusában közvetlenül fordult XII. Piusz pápához, és arra kérte, „mentsen meg egy szegény kislányt (a jugoszláv Maja Langról volt szó), akit az emberek gyűlölete és erőszaka fenyeget”.