A szerző ebben a művében egyrészt korábbi kötetekből már ismerős verseket mutat be, másrészt viszont új verseket is, amelyek zökkenőmentesen illeszkednek a meglévő életműbe. A mágus tudja, hogyan repítse a lelkes fiatal olvasókat – sőt, a felnőtteket is – nyelvi művészetével egy olyan világba, amely arra vár, hogy egy gyermek szemén keresztül felfedezzék. Ebben az időtlen világban szereplői – emberek, állatok, növények és tárgyak – olyan helyzetekben cselekszenek, amelyek gyakran a valóságból származnak, vagy a mese természetességével fogadhatók el, ami a gyermeki képzeletre jellemző tulajdonság. Josef Michaelis kiváló megfigyelőképességének köszönhetően az olvasók számos versben olyan részletekkel és árnyalatokkal találkoznak, amelyeket saját környezetükben túl könnyen figyelmen kívül hagynának. A költő természettel való kapcsolatát, valamint a nevelés és a tudásátadás iránti motivációját nem szabad figyelmen kívül hagyni: Egyes versek, szókincsükre építve, nemcsak német- vagy (fiordításban) magyar irodalomórákon, hanem a természettudományos tantárgyaknál is hasznos tanulási anyagként szolgálnának. Így a szerzőnek sikerül közelebb hoznia a teremtés csendes csodáit még a természettől elidegenedett (városi) gyerekekhez is. Elsődleges célja azonban az, hogy szórakoztassa fiatal olvasóit, újra és újra mosolyt csaljon az arcukra, és bepillantást engedjen nekik az érzések és élmények színes, gondtalan világába, amely kétségtelenül egy csipetnyi nosztalgiát is hordoz magában.