A közel félezer oldalas kötetbe sorolt öt mű az író gyermekkorát idézi meg, abból merít, a II. világháborút követő esztendők világába tekintve vissza, amely világ az író szerint keserves volt, de sosem unalmas. A Voltomiglan (2002) című regény egyszerre családtörténet és önéletrajz, amelynek lassú folyású történetét vagy állóképeit a ’40-es évek második fele keretezi. Nyerges Andrásnak fél évszázad kellett ahhoz, hogy visszatekintsen élete első korszakára, miközben jól tudta, ez a korszak írói munkásságának egyik legfontosabb éltető forrása. Gondos árnyalással megrajzolja családtagjai alakját, gyermekévei emberi világát, így a kisfiú szemével láttatott korrajz és emberi galéria abszolút hiteles, miközben teljes mélységében föltárul hajdani önmaga belső világa.