Villányi László olyan költő, akit a kortárs magyar költészet középgenerációjának tagjaként tart számon az irodalmi kánon. Az elmúlt esztendőkben írt prózája, esszéi, vallomásai ennek megfeleltetve költői természetűek, de természetesen nem formájukban, hanem témáikban és kiváltképp látásmódjukban. Azt a világérzékelésben megnyilatkozó teremtő folyamatot láttatja a szerző, ahogyan a környezetét pontosan fölmérő lírai szubjektum ráébred a maga helyzetére, a maga kis világát tudatosító lélek tisztába jön önnön lehetőségeivel. A gondolattöredékek, életigazságok, gondolatforgácsok formájában megfogalmazott mondatok megvilágítják a szerző költői világlátásának alakulását, változásait, és a rá ható irodalmi és filozófiai eszmék szövegformáló hatását is nyomon követheti az olvasó. A szerző valójában „nem tesz többet”, mint gesztusokat, illékony hangulatokat, gondolatokat jelenít meg, visszafogottan, sosem látványos, sosem attraktív formákkal. A költészet mibenléte, a Lányokról való gondolkodás, Az új évezred szelleme, a „Szeretettel és irgalmasan” – hogy csak néhányat említsünk –gondolatfutamainak lágyan rezonáló költőisége magával ragadhatja majd az olvasót, ha képes meghallani a szerző „lélekhangjait”. Az író és a költészet kedvelőinek ajánlható a karcsú kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"