Náray Tamás, a népszerű magyar divattervező, festő és író önéletrajzi ihletésű regényét, a kétkötetes, Az utolsó reggeli Párizsban (202024245) című „eposzát” ebben a mostani történetben szőtte tovább. Főhősének, Dárnay Dávidnak az élettörténete számos elemében hasonlóságot mutat alteregójának, Náraynak az életpályájával. A történet 2010-ben veszi kezdetét, amikor Dávid egy múzeumban mutatja be legújabb ruhakollekcióját. A maximalista férfi mindig a tökéletességre törekszik, nem éri be kevesebbel, és ez kihat munkatársainak teljesítményére is, akik közül személyi titkárnője, Anna és Ádám ugyanolyan lelkesedéssel és precizitással végzik feladatukat, mint főnökük. Amikor Dávid a bemutató lázában ég, semmi más nem érdekli, enni is elfelejt, csakis azzal foglalkozik, ami életének centrumában áll, azaz, hogy az általa megálmodott divat manifesztumai a kifutón minden igényt kielégítsenek. Pontosan tudja és ezt munkatársainak a tudomására hozza, hiénákként lesnek rá ellenségei, és alig várják, hogy egy apró hibát vétsen, ami aztán támadási felületet adhat a bulvársajtónak. Dávid tökéletesen levezényli a bemutatót, de miként az lenni szokott, akik támadni akarják, azok most sem fogják vissza magukat. A férfi ezután elhagyja Magyarországot, Spanyolországba költözik, és innen építi felívelő karrierjét, amelyet hazájában számosan akadályoztak… A történet során gyakorta előlép az imádott édesanya alakja, akit Dávid nem tudott kicsábítani az új környezetbe, majd a színes forgatagban, ahol a modellek élete zajlik, megjelennek a divatvilág ikonikus figurái, akik gyakorta feleségeik, nőismerőseik „szelíd erőszaka” révén kerülnek kapcsolatba az egyre nagyobb hírnevet magáénak tudó tervezővel, aki ekkorra már három országban is megnyitotta rangos divatszalonját. Ahogy Dávid művészi fantáziája nyomán életre kelnek a különleges haute couture-ök, az exkluzív, egyedi gyártású ruhák, úgy alakul a főhős élete is, aki akaratán kívül a politika hálójába is bekerül. Dávid soha nem fojtja el magában markáns véleményét, amely az aktuális politikai, társadalmi helyzet megítéléséről is szól és ezzel számos ellenlábast szerez magának. Ő azonban egyenes derékkal megy az úton, amelyen annak idején a szülei elindították, bár tudja, hogy az igazmondás nem mindig célravezető, de nem tud és nem is akar a háttérben irányító hatalmasok hamis elvei szerint élni, mert az otthonról hozott érzékeny világlátása az élet törékeny perceiben is megadja sziklaszilárd tartását… A szertelen mesélőkedvvel áradó, a fantázia és a valóságos események szövetéből szőtt értékes „kelmét”, amely az előzményei nélkül is érthető, élvezhető, széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"