Lírai hangvételű, atmoszférikus történettel jelentkezett debütáló kötetében Tara Menon. A regény a gyász, a barátság és a természeti erők pusztító hatásának metszéspontjában magányosan álló ember köré szerveződik. A cselekmény középpontjában Marissa áll, aki felnőttként New Yorkban él, miközben folyamatosan visszatér emlékeiben a gyermekkori traumához, a 2004-es thaiföldi cunamihoz és elvesztett barátnőjéhez, Arielle-hez. A regény két idősíkon játszódik, a múlt idilli, tengerközeli gyermekkora és a jelen, a Sandy hurrikán előtti feszültséggel teli napok között váltogatva. Menon prózája érzékletesen idézi meg a tengeri világot és az óceánhoz fűződő mély, már-már spirituális kapcsolatot, amely a szereplők identitását is meghatározza. A történet egyik legfőbb ereje a női barátság intenzív és meghatározó ábrázolása, amelynek elvesztése Marissa egész életére kihat. A regény nemcsak személyes veszteségtörténet, hanem az ökológiai törékenység és a természeti katasztrófák hatásának finom, mégis nyugtalanító bemutatása is. A kritikai visszhangok kiemelik a mű meditatív jellegét és azt, ahogyan a trauma és az emlékezet működését vizsgálja. A narratíva inkább hangulati és érzelmi ívével hat, mintsem hagyományos cselekményvezetésével, ami a befogadást különösen intenzív élménnyé teszi.