Bende Tamás alapvető léttapasztalata a szorongás, a veszteség, a vereség, az elmúlás, és mindez a magány szomorúsága felől nézve. Elégikus hangú költészetét egyik kritikusa így jellemezte: „Bende átrostálja élményeit a magány rácsos szerkezetén, így azok az olvasó számára a mélybe zuhannak, anélkül, hogy felfednék magukat”. Második kötete föllapozójának csakugyan az az érzése támadhat, hogy a legtöbb darab a zuhanás érzetét involválja. A nyitó vers is ezzel a „helyzetjelentéssel” kezdődik: „Háború lesz. Ettől félek. / Vagy már háború van. / Nincs olyan földrész, / ahol ne gyötörnénk, / ne ölnénk egymást” (Egy kis gyűlölet).