Ez a csodálatos könyv a veszteségről, az újrakezdésről és az önmagunk felé vezető útról szól, arról, hogy a gyógyulás gyakran akkor kezdődik, amikor végre hagyjuk, hogy mások is belépjenek a világunkba. A húszéves Ambre szerelmes, Philippe viszont házas, és csupán szeretőt keres. A lányt egy év után felemészti az érzelmileg egyre megterhelőbb, egyre kilátástalanabbá váló kapcsolat, és öngyilkosságot kísérel meg. Túléli, de az igazi gyógyulás reménytelenül távolinak tűnik. Ha nem is könnyen, Ambre elfogadja a Philippe által tulajdonképpen mindkettejük számára menekülőutat jelentő megoldást, és a téli szezonra elszegődik felszolgálónak egy eldugott, alpokbeli panzióba. A gyönyörű táj, a munkatársak, az új barátok támogatása lassan megmozdít benne valamit. Fokozatosan ráébred, hogy az életben nem csupán romboló kapcsolatok létezhetnek, mert vannak emberek, akik bár maguk is gondokkal, traumákkal küzdenek, tudnak és akarnak is segíteni, és hogy vannak még olyanok, akik előtt nem szégyen gyengének, kétségbeesettnek mutatkoznia, mert ők is vállalják a maguk esendőségét. Tim, Rosalie, Andréa, Wilson és a többiek, bár a véletlen szeszélye sodorta őket össze Arvieux-ben, fél év múltán már igazi közösségként fogják elbúcsúztatni a téli szezont, Ambre pedig megerősödve kerül ki a kegyetlen erőpróbából: ismét készen áll arra, hogy nyitott szívvel és lélekkel fogadja be a világot, az embereket.