Lázár Egon azok közé a színházi emberek közé tartozik, akiknek hivatásával nem jár együtt a rivaldafény s a közismertség, ám akiknek áldozatos munkája nélkül nem működhetne zavartalanul a színház. A már kilencvenedik évén is túl járó Lázár Egon közel negyven éven keresztül járt be nap mint nap a Vígszínházba, amelynek 1976-ban lett a gazdasági igazgatója, s ahonnan valójában a mai napig nem ment nyugdíjba: noha a vezetői székből már felkelt, tanácsadóként most is jelen van a színház életében. Bár ezek az évtizedek bizonyultak a legpregnánsabbnak pályafutása során, a Vígszínház előtti időszakban is a pesti kulturális élet fontos intézményeiben volt jelen szintén gazdasági szakemberként: elsőként az Erkel Színház jogelődjének számító Városi Színházban, az Operaházban, majd a Déryné Színház stábjában. Van tehát miről mesélnie, s meg is teszi, méghozzá a szakma igazi doyenjéhez méltó könnyed eleganciával, anekdotázó-kedvvel. Almási Miklós bevezetőjét követően összefoglaló jellegű életrajzát olvashatjuk – majd az ehhez kapcsolódó anekdota-füzérből szemezgethetünk. A kötet második felében kaptak helyet a Lázár Egonnal készült interjúk: az egykori gazdasági igazgatót Kővári Orsolya, Bóta Gábor, Sirató Ildikó, Sényi Fanni és Hullan Zsuzsa "kapta mikrofonvégre" 2006 és 2011 között. A kiadványt Marton László „marasztaló búcsúztatójának” a szövege és a fotóalbum zárja. A kiadvány általános gyűjtőkörű és színháztörténeti gyűjteményekben egyaránt ott van. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"