A borász költő régi erdélyi nemesi család sarja; édesapját, Csávossy Györgyöt (1925-2015) az „erdélyi borászat pápájának” is nevezték, aki ugyancsak írt verseket. Így tehát a fiú minden tekintetben apja művének folytatója. Egytémájú verseskönyve a bor, az életöröm, az ihletet adó szelíd mámor dicsérete, olyan versek gyűjteménye, amely hajaz a régi bordalokra, Csokonai anakreóni költeményeire, esetleg a pincesoron barangoló Krúdy Gyula őszies hangulataira. Megidézi a nevezetes erdélyi borvidékeket (Magura, Csombord, Arad-Hegyalja), az elfeledett vagy ma is ismert szőlő- és borfajtákat (Bakator, Plébános, Magyarádi Mustos, Tramini, Olaszrizling), miközben mind-mind az élet örömeiről szól.