A Nagy Romantika a Genfi-tó partján, a valóságos Villa Diodatiban született meg Byronék, Mary Shelleyék társaságában, s bő kétszáz év múlva a szemünk előtt, Papp Attila Zsolt Villa Diodati című verseskötetében múlik ki végérvényesen. Nem ismerek élő magyar költőt, aki úgy tudna atmoszférát teremteni, mint PAZS. Folyton úgy érzem magam, mintha egy XIX. század eleji fekete-fehér metszeten bolyonganék, várromok és grották holdfényes előterében. Nagyon éjszakai ember a PAZS-versek beszélője! És hogy ki tud ábrándulni ez az éjszakai ember a napközben látott dolgokból! És mekkora szeretetigény munkál benne dühös-szomorúan! – szinte már aggódom miatta. Papp Attila Zsolt kötetét olvasva tesztelhetjük magunkat, hogy maradt-e még bennünk bár szemernyi a Nagy Romantikából. Ha igen, akkor garantáltan érezni fogjuk mi is „a hanyatlás fanyar illatátˮ.