A késő ókor, a korai középkor egyik legjelentősebb történetírója volt Paulus Orosius. Fő műve a Historia adversus paganos libri VII, vagyis a Világtörténelem hét könyvben a pogányok ellen, mely az első olyan történetírásnak tekinthető, melyben egy egységes történelemszemlélet jelenik meg. A szerző annak idején elsősorban azt igyekezett bizonyítani, hogy a Római Birodalom hanyatlása, a sorscsapások a bűnnek, nem pedig annak volt a következménye, hogy elterjedt a kereszténység és visszaszorult az ősi római vallás. Ennek érdekében hét könyvből álló művében minden ismert nép minden szerencsétlenségét felsorolta, hogy bizonyítsa: már jóval Krisztus előtt is érték sorscsapások az emberiséget, sőt a Római Birodalmat is.