A regény írója, Nyáry Luca már slammerként is „beírta magát” a jelenkori slam poetry irodalmába. Volt kitől örökölnie a tehetségét, hiszen édesapja, Nyáry Krisztián közismert és tehetséges író, újságíró, aki számos remek kötettel örvendeztette már meg az olvasókat. A férfi felesége évekkel ezelőtt meghalt és ő társ nélkül maradt két kislánygyermekével, Lucával és annak húgával. Vélhetően ekként a regény számos helyen érintkezik valós eseményekkel és érzésekkel, hiszen a történet mesélője, a tizenhét éves Anna édesanyja szintén nemrégen halt meg. A lány Janka nevű húgának ír búcsúlevelet a regény kezdetén, mert úgy érzi, a lelkében dúló depresszió hullámait nem tudja uralni, és az édesanyja halála miatt érzett bánaton sem tud felülkerekedni. Anna rajongással szereti Jankát, ezért meg akarja magyarázni tettét a nála fiatalabb lánynak, hogy az, soha de soha ne „vetemedjen” öngyilkosságra. Ám miközben pörgeti, görgeti magában a húgának szánt gondolatait, felelevenedik addigi élete, a családjával együtt töltött boldog hétköznapok, a szülei iránt érzett szeretete és mindaz, ami az édesanyja halála előtti éveket bearanyozta. Lassan segítséget is mer kérni, hogy ne uralja el testét és lelkét egyaránt a kilátástalan, reménytelen fájdalom. Már sokadik alkalommal ül pszichiátere, doktor Bernath rendelőjében, ahol egy ötéves kisfiúval találkozik, akit az édesanyja azért hozott el ide, mert a kisgyermek nem tudja feldolgozni édesapja váratlan halálát.