A hét értekezést tartalmazó kötet szerzői a magyar társadalmi elit vidékről, parasztságról alkotott képének történeti alakulását és változatait vizsgálják, éspedig a rendi társadalom utolsó évtizedeitől a kommunista diktatúra időszakáig. Összességében elmondható, hogy e két évszázad alatt óriási változások álltak be az elitek vidékszemléletében. A rendi kor földművese egyértelműen alávetett ember volt, a hatalom kizárólag adófizetőt és katonát látott benne. Az egyházak a felvilágosodás korában, majd a baloldali eszmék térhódítása idején a laicizálódás fékezőjét, akadályozóját remélték tőle, az állam pedig a nemzetiségek szeparatista törekvéseinek ellensúlyát.