Folytatódik a „Vezetői székben” történetsorozat. A szakmája szerint matematikus, hivatását tekintve felsővezető szerző most az egyetemek irányításával kapcsolatos gondolatait osztja meg az olvasóval. A magyar egyetemi világban döntéshozóként szerzett személyes tapasztalatai mentén bepillanthatunk az akadémiai szervezetek sajátos működésének kulisszái mögé, miközben elgondolkodtató körképet kapunk a felsőoktatást szorító dilemmákról. Vannak, akik a tudományok templomaként tekintenek az egyetemekre, és ez nem is áll messze a valóság komplexitásától, hiszen egyszerre kell szolgáltatniuk és formálniuk a közgondolkodást. Összetett „leadership” feladat ez a javából, amely a határozott döntéshozatal mellett rengeteg megértést és türelmet igényel. A világunkat jellemző dinamikus környezetben úgy kell az egyetemeknek alkalmazkodniuk a változásokhoz, hogy közben megőrzik alapvető értékeiket és küldetésüket. Ez azt jelenti, hogy az egyetemi menedzsment egyszerre felelős egy tudásközpont működtetéséért, a társadalmi párbeszéd fenntartásáért és az általános fejlődés elősegítéséért. Három, gyakran ellentmondásos szerep, amelyet nem mindig sikerül kellően összehangolni. Mészáros József kuratóriumi elnökként és dékánként megélt történeteit barátja és vezetési tanácsadója, Vécsey Zsadány szerkesztésében veheti kézbe az olvasó.