Aki valaha is dolgozott már emberekkel, tudja, hogy nehezített terepen kell helytállnia annak, aki jó főnökként próbál ebben a külső szemlélők számára kusza és illogikus, sőt nem egy esetben érzelemvezérelt közegben navigálni. A jelen kötet szerzője nem próbálja leegyszerűsíteni a szerinte is elképesztően bonyolult struktúrájú rendszereket; arra sem vállalkozik, hogy egy minden zárba tökéletesen illő kulcsot ad majd a leendő vezetők kezébe, s mint egy jól iskolázott, kellő retorikai készséggel bíró coach majd megmondja, hogy milyen szabályokat követve válhat valakiből jó vezető. Mészáros József ezzel szemben saját élettapasztalataira támaszkodva hozza közelebb ezt a zárt és olykor valóban csak a belső résztvevők számára átlátható világot olvasóihoz. Azonban bízzunk a szerzőben, még a nagyon is illogikusnak tűnő rendszerek mögött is van egy olyan mintázat, amelyet feltárva viszonylag biztos mederben tudnak a dolgok a későbbiekben folyni. A szerző ugyanis végzettségét tekintve matematikus és szociológus; így került hatalmas vállalatok élére. Mészáros Józsefnek tehát a megoldandó feladatok, bár sosem voltak könnyebbek, mint másoknak, szakmai kihívásként jelentkeztek, melyekre mindig képes volt adektvát választ találni. A szerzőt idézve: „A vezetés művészete gyakran nem csupán a racionális döntéshozatalra, hanem az emberek közötti kapcsolatokra, érzésekre és komplex dinamikára épül”.